4. fejezet

Sziasztok!

Szokásommal ellentétben, most nem az éjjel hozom nektek az új fejezetet.Gondolom, ez nem baj.:)

Legközelebb a Rejtélyes nyomozáshoz kerül fel egy új fejezet, de addig is olvassátok szeretettel az itt megjelenő új részt.:)Nem lett  hosszú, de remélem tetszik majd nektek, és várom a kommenteket.:)

Jó olvasást!

Any4444

4. fejezet

     A parti véget ért, és én elmélázva gondolok vissza az eltelt órákra, egy kerti széken ücsörögve. Az a rengeteg arc és név, amit ez alatt az idő megismertem, a zene, mely hangosan szólt elkeveredve a vidám társaság beszédével, kellemes fáradságot hozott rám. Évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Attól a naptól kezdve nem tudtam felengedni és csak úszni az árral. Folyton a hátam mögé kellett néznem egy ismeretlen és mégis ismerős veszélytől tartva.

    Gondolataim ismét visszatértek az ünneplés kezdetére. Az emberek folyamatosan jöttek, azt az érzettet keltve bennem, hogy a fél város hivatalos ide. Megismerkedtem a közeli szomszédjaimmal, a Könyveskuckó, a Kincsesládika, és a Grim Wolf tulajdonosaival és családjukkal és még sorolhatnám, de a legérdekesebb az, hogy egyvalakit nem láttam a megjelentek között, a rejtélyes boltos nőt. Mindenesetre holnap úgyis kiderül kicsoda és mit tud rólam – sóhajtottam, majd riadtam fel a közeledő léptekre.

- Jól érezte magát? – lépett hozzám közelebb Brian.

- Igen, nagyon. Köszönöm, hogy meghívott. Volt pár érdekes pillanat – feleltem mosolyogva.

- Melyikre gondol? Amikor Csálét kergették, az ellopott hús miatt, a majdnem tömegverekedésre vagy a hirtelen kigyulladt grillre?

- Mindegyikre – nevetek fel. Bevallom egy cseppet sem unatkoztam.

- Ennek örülök. Ezennel a legközelebbi sütögetésre is meghívom, bár azt nem tudom, milyen műsor jöhet még ezek után… lehet egy csapat indián vágtat keresztül harci kiáltásokkal az udvaromon – feleli derűsen, megnevettetve.

- Hová tűnt a lánya? Nem láttam már egy ideje?

- A lányom? Lisára gondol? Elment a barátnőjéhez, de Lisa nem a lányom – feleli meglepve engem.

- Oh, én azt hittem… senki sem monda… így…

- Lisa csak az unokahúgom, az édesanyját Stellának hívták – feleli komoran és segítve zavartságomon.

- Hívták? – kérdezem meg rosszat sejtve.

- Igen, 2 éve meghalt - fájdalom villan fel szemében.

- Sajnálom Brian - szólítom meg először keresztnevén és fogom meg a kezét. Ekkor egy idős hölgy jelenik meg az utcán és bámul meg minket.

- Jó estét Mrs. Jenkins - köszön oda Brian, miközben a hölgy elsétál előttünk. - Te pletykás vénasszony - morogja az orra alatt.

- Hogy mondta? – kérdezem meglepve.

- Jól hallotta. Ne lepődjön meg, ha holnap már a barátnőmként tekintenek magára. Jöjjön, mielőtt még rám fogják, hogy megrontom magát - áll fel távolságot tartva köztünk.

  

    A többiektől való elköszönés után szótlanul kísér át a szomszédos házba, az ajtómig:

- Itt volnánk. Még egyszer köszönöm a szép estét - nézek fel rá.

- Igazán nincs mit.

- Brian, nem tudja véletlenül, hogy hívják azt a nőt, aki az ezoterikus boltot vezeti a főutcán? – kérdezem meg azt, amire már tegnap óta kíváncsi vagyok.

- Mrs. Captain. Miért kérdezi? – a nevet haraggal ejti ki. Most már értem miért nem hívta meg.

- Találkozónk van holnap. Beszélni akar velem – mondom védekezve.

- Ne menjen el. Kérem Alexa, csak bajt hoz magára - ragadja meg a karom és könyörögve néz a szemembe.

- Sajnálom Brian, de nem tehetem - nézek rá megütközve. - Tudni akarom, mit titkol. Most mennem kell – mondom és az ajtó felé fordulok.

- Hát jó. Maga tudja, de készüljön fel, hogy teljesen megváltozik az élete és nem a jó irányba - feleli és hallom, ahogy dühös léptekkel átvág a füvön.

- A múltamnál rosszabb nem történhet velem… - suttogom az elcsendesedett éjszakába és belépek a házba.