Sziasztok!:)
Elérkeztem az új oldalam első igazi megjegyzéséhez.:)
Megkérnék mindenkit, aki többször is feltéved az oldalaimra, hogy írjon kommentet. Így tudni fogom, hogy olvassátok is amit írok. Tényleg nagy szükségem van a kritikáitokra legyenek azok jók vagy rosszak.
Azt hiszem ennyit akartam... akkor jöjjön az ízelítő.:)
Any4444
Az álom
Prológus
Menekültem… mint már annyiszor. Nem csak az életem volt egy végtelen hajsza, az álmaim is tükrözték félelmeimet.
Mindenkinek ismerős az az érzés, amikor rohannak egy cél felé, ami egy kijárat, egy ismerős hely vagy személy, de bármennyire igyekeznek, nem érik el azt. Futnak végkimerülésig, és mikor már feladják és utolérné őket az üldöző sötétség felébrednek. Félelemmel telve, lihegve talán még sírva is, de saját ágyuk biztonságában riadnak fel és másnap már nem is emlékeznek buta álmukra.
Én nem mondhatom el ezt. Az én álmaim nem itt érnek véget…
Mindig egy kellemes és békés tájon kezdődik. Egy mélykék tónál vagyok, nézem a vadkacsák bolondozását és nevetek… nem tudom min, csak nevetek. Akkor úgy érzem nem bánthat senki és minden rendben van körülöttem. De ez nem tart sokáig. A békés kék ég elsötétül, a tó viharos lesz és a kacsák ijedten repülnek el. A közeli erdőből ágak reccsenése és a fák hajlongásán át megpillantok egy árnyat. Futni kezdek a ház felé, amely a közelben áll, tudom, ha elérem, biztonságban leszek, de akármennyire is igyekszem egyre távolabb kerülök tőle és az Árnyhoz egyre közelebb, míg végül érzem a lélegzetét mögöttem és a suttogását:
- Ez fog várni rád! – hangja olyan, mint amikor kavicsok súrlódnak egymáshoz csikorog és recseg.
Aztán változik a kép és hiába vagyok, ugyanazon a helyen minden más lesz és vele együtt én is. Minden kihalt és szürke a fák kopaszok, mint télen, de hónak nyoma sincs, ahogy életnek sem. Nincsenek madarak, kacsák, még bogarat sem lehet látni a fű közt. Minden élettelen és kopár. Én pedig csupaszon állok ezen a holt vidéken. A lelkem csupasz, és félek az ismeretlen Árny kihasználja ezt és a bábjává tesz…
Csak nagy erőlködés árán tudom kiküzdeni magam az álmomból, de ébredés után is kísért a nap minden percében.
Minden éjjel ez vár rám és kezdek belebolondulni. Félve várom az elalvást és az azt követő képeket. Nincs más választásom, csak a változás és erre a legalkalmasabb hely Angelsfiend…
Mivel még ezt a történetet a Rejtélyes nyomozásnál kezdtem el ezért a hozzászólásokat utólag ide másolom:
- Szia Ani! Nekem tetszik és várom a folytatást! szerintem jó kis sory fog ebből is kikerekedni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése