1. fejezet

Sziasztok!

Íme elkészült az új történetem első fejezete, remélem nektek is tetszik majd.:)

A Rejtélyes nyomozáshoz még a héten szeretnék felrakni egy fejezetet(Cal szemszögéből(: ), de biztosra nem tudom megígérni.

Izgatottan várom a visszajelzéseiteket ezzel a fejezettel kapcsolatban.:)

Jó olvasást!

Any4444

1. fejezet

     Új város, új élet… legalábbis remélem, de addig is vár rám az a néhány doboz, ami az előszobámban áll. Soha nem utaztam sok holmival, megtanultam, hogy csak akadályoznak, ha gyorsan kell kereket oldanom, de az utolsó helyen túl sokáig maradtam és a néhány hónap alatt összegyűjtöttem pár bútort, amitől nem volt szívem megválni. Most itt állok a bérelt házamban és csak reménykedhetek, hogy egy darabig nyugtom lesz.

Miközben azon gondolkoztam hová tegyem a tölgyfából készült kisasztalom egy kíváncsi, de egyben óvatos arc nézett be az ajtón. Körülbelül 13 -14 éves lehetett, nagy kék szemei és hosszú szőke haja vonzották pillantásomat az arcára.

- Szia! Alexa Carter vagyok. Most költöztem ide és valószínű te vagy az új szomszédaim egyike - szólítottam meg.

- Szia! Engem Elizabeth Conornak hívnak, de jobban szeretem a Lisát. Gondoltam beugrom és átadom az apám meghívását. A hétvégén grillezést tartunk és szeretné, ha eljönne. 
- Persze szívesen elmegyek - mondtam meglepetten. 
- Akkor szombat délután 4-re várjuk – miközben ezt mondta már kint is volt a házból.

Furcsálltam gyors távozását, de a rengeteg tennivaló elterelte a figyelmemet első látogatómról. A bútoraim elpakolása után a ház kezdett otthonformát ölteni, így egy kis pihenést engedélyezve magamnak körülnéztem a közelben.

    Angelsfiend… nem tudom miért pont ezt a várost szúrtam ki a térképen azon reggelen. Csak megragadta a figyelmemet a név és azonnal cselekedtem. Azt sem tudom hányszor költöztem az elmúlt hónapokban, már feladtam a számolást. Az új helyek, lakások, emberek elmosódtak az emlékezetemben, kivéve az álmaimat. Azok olyan tiszták voltak, mint egy tó sima tükre, amiről visszaverődik a körülötte lévő táj egy forró délutáni napon. Igen,  minden az álomra vezethető vissza. A sorozatos menekülésem, ami egyik városból a másikba hajt, a végtelen fájdalmam a számomra legfontosabb személy elvesztése miatt és a bűntudatom hogy mindez miattam történt.

Angelsfiend… egy város körülbelül 2500 lakossal, családi házakkal, parkokkal, műemlékekkel és rengeteg apró bolttal a főutcáján. Egy olyan hely ahol szinte mindenki ismer mindenkit és az embereknek még az ajtójukat sem kell kulcsra zárniuk.

    Épp egy ilyen bolt kirakata előtt álltam. Azonnal megfogott az üzletből áradó derű mely a kirakott tárgyakról sugárzott. A hóbortos kalapok és áruk sokasága mellett helyett kaptak a mágikus tárgyak is. Tarot kártyák, kristálygömbök rengeteg színű és formájú ásványok sokasága és mindez olyan összevisszaságban  , amelyet csak megmosolyogni lehet.

A boltba belépve rögtön felfigyeltem egy porcelánból készített tündérre mely a pult mellett kapott helyet. Gyönyörű munka volt.

- Jó napot! Segíthetek? – köszönt rám a bolt tulajdonosa.

- Jó napot!A tündért szeretném megvásárolni.

- Remek választás. Máris becsomagolom – ezzel már el is tűnt a hátsó helyiségben. A tulajdonost is ugyanúgy megfigyeltem, mint az előbb a boltját. 50 év körüli kedves mosolyú asszony, akin rengeteg karperec csillog, amik minden mozdulatára csilingelésbe kezdtek. Az egész lénye békességet sugárzott és minden furcsasága ellenére olyan embernek tűnt, aki a légynek sem tudna ártani.

- Most költözött a városba?  – kérdezte visszatérve.

- Igen, épp ma érkeztem- válaszoltam átadva a pénzt.

- Akkor isten hozta nálunk! - ahogy kezünk egymáshoz ért, hirtelen egy áramütéshez hasonló érzés tört rám. 
- Au! Sajnálo… - mondatomat nem tudtam befejezni, mert az idős hölgy megragadta a kezemet.

- Maga az. Hát eljött. Nem is tudja, milyen régóta várok magára - a szeme elsötétült és jelentőségteljes hangja miatt megborzongtam.

- Nézze, nem tudom, miről beszél - mondtam értetlenül.

- Nem, valóban nem tudja - engedte el lassan a kezem. - Kérem, jöjjön el vasárnap hozzám és mindent elmagyarázok. Itt a címem - adott át egy névjegyet.

Szinte futva iszkoltam ki a helyiségből és hazafelé indultam. Hát még ilyen sem történt velem, egy nap két meghívás, habár a második kicsit kísérteties volt. Mi lesz még itt?

Mivel ezt a történetet először a Rejtélyes nyomozáshoz kezdtem el írni így utólag a megjegyzéseket ide másolom:

Gitta21 írta...

Szia Any! Hú de várom a folytatást! Szerintem jó ez is nagyon!!! Mogyo

2010. március 6. 20:28