2. fejezet

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyit késtem a fejezettel, de mostanában minden feltorlódott és igazából nem is voltam teljesen elégedett vele. Remélem megérte nektek várni és tetszik nektek. Várom a kommenteket.

Jó olvasást és szép álmokat!

Any4444

2. fejezet

      A nap sugaraira ébredtem, ahogy melegségükkel végigsimították arcomat. Tele voltam energiával, ami álommentes alvásomnak volt köszönhető. Ez nem fog sokáig tartani sóhajtottam gondolatban. Megfigyeléseim alapján 1 vagy 2 hónapig maradtak csak el, mielőtt újból visszatértek volna.

     Az ablakhoz léptem. Odakint nyugalmas kép fogadott. A szemben lévő kékre festett ház ablakaiban muskátlik virítottak, a kertben szétszórt gyermekjátékok hevertek. A főúton alig volt forgalom inkább csak a korán kelők kocogták napi kilométer adagjukat. Kitártam az ablakszárnyakat beengedve a semmihez sem fogható hűs reggeli levegőt.

    Nézelődésem közben megpillantottam egy ismerős szőke fejet. Lisa egy magas barna hajú férfival beszélgetett, akinek arcát nem láttam, mivel épp lehajtotta a fejét. Sétálva közeledtek házam felé. Kíváncsian figyeltem tovább a párost mikor a férfi hirtelen felegyenesedett és egyenesen a szemembe nézett. Pár pillanatig egymásba kapcsolódott tekintetünk, majd észbe kapva elléptem az ablaktól és a falhoz lapultam. Abban a pillantásban sokfajta érzelem tükröződött. Meglepettség, érdeklődés és talán egy szikrányi vonzalom is.

   Lihegve szedtem a levegőt, mintha én is egy lennék a futók közül. Heves szívdobogásomat talán még az utca túloldaláról is hallani lehetett. Miért? Miért van így hatással rám egy olyan személy, akit még életemben nem láttam?

    A reggeli zavaromat elleplezve folytattam holmijaim kipakolását. Már csak a személyes dolgaim várták, hogy elfoglalják méltó helyüket. A bőröndömből szedtem ki a ruháimat, mikor kezembe akadt a díszes képkeret.

   Ő volt rajta. Gyönyörű volt. Még ennyi idő után is fáj a hiánya. A kis képet az ágyam melletti asztalkára tettem, miközben egy könnycsepp hagyta el elszomorodó tekintetem.

   Nem sokáig ülhettem a múltba révedve, mert lentről a csengőm hangja szólalt meg. A könnyeimet törölgetve lépdeltem a lépcsőn és az ajtóhoz érve érdeklődve néztem az küszöbön álló asszonyra.

- Jó reggelt! – köszöntött vidáman. Mary Beth vagyok. Itt lakok szemben. Csak átugrottam, hogy átadjam ezt – mondta és ezzel egy nagy tálat nyomott a kezembe.

- Jó reggelt!- válaszoltam meglepetten. Nagyon köszönöm, igazán nem kellett volna fáradnod.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Még emlékszem én hogyan éreztem, mikor ide költöztem az esküvőm után – felelte mosolyogva miközben fürkészően nézett rám. - Ne haragudj és állíts le, ha túlságosan kíváncsiskodó lennék, de valami baj van? Segíthetek valamiben?

Meghökkenten néztem fel a barátságos szemekbe. Hát ennyire látszanak rajtam az érzéseim?

- Nagyon kedves vagy, de nem. Csak rám törtek a régi emlékek - mondtam neki hálásan.

- Értem, de ha mégis úgy döntenél, hogy szeretnél beszélgetni valakivel csak szólj nyugodtan. Szemben megtalálsz. Na, megyek, mert a végén még Travis szétszedi nekem a lakást – mondta és elsietett.

   A konyhába érve meglestem a tál tartalmát, miközben az illat elárasztotta a helyiséget. Házi sütésű almatorta volt benne. Ismét könny szökött a szemembe, de ez most a meghatottságnak volt betudható. Titkon mindig is erre vágytam. Egy városra ahol boldogan élhetek, barátokat szerezhetek. Ahol rekordsebességgel terjednek a pletykák, de ha kell, mindenki kiáll a másikért. Most hogy végre egy ilyen helyen vagyok, nem akarom elveszteni ezt az érzést. Azt akarom, hogy ismerősök köszönjenek rám az utcán vagy állítsanak meg egy kis csevejre. Szeretnék csak úgy átugrani valakihez, ha egy kis társaságra vágyok. Otthonra vágyom.Tehát maradok, bármi is történjen.

    A nap további része gyorsan eltelt és már csak azt vettem észre, hogy fél órám maradt a grillparti kezdetéig. A szekrényem előtt állva, gyorsan kikaptam a sárga nyári ruhámat és öltözködni kezdtem.

   Lerobogtam a földszintre,majd kiskabátomat a kezembe fogva indultam el a tőlem jobbra eső ház felé…